A CENTRUM FŐ POLITIKAI TÖREKVÉSEI

TISZTESSÉGES POLITIKA – TÖBBPÁRTI DEMOKRÁCIA – POLITIKAI ELITVÁLTÁS! Már 2002-ben mintegy 220 ezer ember érezte úgy, szükség van a Centrumra. Kell egy középpárt, mely képes megállítani az ország politikai kettészakítását. Kell egy politikai erő, amely képes tisztességes közéletet teremetni. Kell, mert a jelenlegi parlamenti pártok és vezetőik hiteltelenné váltak, megkoptak és elfáradtak. Már nem egyszerűen új politikára, hanem új politikai elitre van szükség. A Centrum ezért 2006-tól az Országgyűlésben akarja megvalósítani programját, képviselni a többpárti demokrácia híveit, és megkezdeni a személyében is lejáratódott politikai elit demokratikus szabályok szerinti leváltását.

HELYRE KELL ÁLLÍTANI, ÉS FENN KELL TARTANI AZ ALKOTMÁNYOS RENDET! Jelenleg az állítólagosan demokratikusan működő Országgyűlés rendre Alkotmányt sért. A Centrum elfogadhatatlannak tartja, hogy az ország legtekintélyesebb jogintézményei és közszereplői: az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék tagjai, de köztársasági elnök személye is méltatlan és gusztustalan pártpolitikai alkudozás tárgyai legyenek. Az ország megítélésére, és az emberekre nézve is rendkívül káros továbbá, hogy már a jogszolgáltatásba vetett bizalom sem töretlen. A Centrum mindenkor az Alkotmány minél szigorúbb betartására kíván törekedni, nem a kiskapukat, az írott és íratlan szabályok kijátszását keresi!

VISSZA KELL ADNI AZ ORSZÁGGYŰLÉS TEKINTÉLYÉT, ÉS A POLITIKUSI MUNKA BECSÜLETÉT! A politikai kultúra és erkölcs hanyatlását jelzi, hogy ma Magyarországon egyre többen fogadják el „szükséges rossznak” a mutyizást, az umbuldát, a korrupciót. Lehetetlen helyzet, hogy míg a magántulajdon védelme „szent” akkor is, ha azt nem tisztességesen szerezték. A közvagyon elsinkófálása szinte már dicsőségszámba megy. Ráadásul az állandó „törzsi háború”, a dacpolitika, az együttműködésre való képtelenség számos közös ügyünk megoldását tette lehetetlenné. A Centrum elfogadhatatlannak tartja azt a jobb- és baloldal által egyaránt alkalmazott módszert, hogy pártérdekből nem szégyellik akár külföldön lejáratni Magyarországot. Látható módon a kultúra és erkölcs hanyatlása miatt egyre többen fordulnak el a politikától. A Centrum meg akarja fordítani ezt a folyamatot, ezért tisztességes lesz mind a partnereivel, mind az ellenfeleivel, és támogatni fogja az előrevivő elképzeléseket, bárhonnan induljanak ki. Viszont nem fog csatlakozni sem a jobb-, sem a baloldal percértékű és homályos elképzeléseihez.

NEMZETI KONSZENZUST KELL KIALAKÍTANI MAGYARORSZÁG ÖNKÉPÉRŐL! Mint minden ország, így Magyarország számára is fontos, hogy mit gondol sajátmagáról. E kérdésben 1990 óta a kormányok sok mindenről próbálták meggyőzni az embereket. A Centrum fontosnak tartja tisztázni hazánk kárpát-medencei szerepét. Hibának tarjuk a nagy álmok kergetését, Magyarország politikai súlyának túlértékelését csakúgy, mint az ország kicsiségének, kényszerpályájának, kiszolgáltatottságának rémképét. Magyarország az Európai Unió közepes méretű, de földrajzilag meghatározó tagállama. Ne higgyük, hogy van érdemi beleszólásunk a nyugati nagyhatalmak politikájába, viszont szokjunk le a „kis ország – kis foci” szemléletről! Látnunk kell, hogy Magyarország komoly integráló szerepet tölthet be közép-kelet Európában kiváltképp a Kárpát-medencében. Ez az integráció magában foglalja az itt élő kisebbségek és többségi társadalmak összefogását, valamint a gazdaság és a térségek integrációját. Magyarországnak új Közép-Európa-politikára van szüksége. A Centrum szerint e kérdésben ki kell kérni az emberek véleményét, a pártoknak pedig keresniük kell a közös nevezőt. Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha tisztában van önmagával!

HOSSZÚ TÁVÚ GONDOLKODÁST A POLITIKÁBAN! Magyarországon 1990 óta számos reformelképzelés és még több lehetőség esett áldozatul a rövid távú, 4 évre tekintő párt-politikának. A következmények közé sorolhatjuk az egészségügy, a vidék-politika és az oktatás elmaradt és egyre sürgetőbb reformját, a kisebbségpolitika folyamatos és látványos kudarcát, a környezetvédelmi érdekek háttérbe szorulását, valamint a jogszabályok és az adórendszer állandó, és már követhetetlen változásait is. Ez utóbbiak jelentősen nehezítik mind a családok, mind a kis- és középvállalkozások gazdálkodásának stabilitását. A Centrum olyan, kormányzati ciklusokon átívelő gazdaságpolitikát akar, amely hosszú távon képes biztosítani a gazdaság és ez által a települések és a térségek fejlesztését. A hosszú távú tervezésnek ugyanakkor alapvető követelménye a fejlesztések fenntarthatóságának mindenkori szem előtt tartása. A Centrum harcolni kíván azért, hogy a politikai vezetők és a beruházók egyaránt felismerjék: a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele nem külső kényszer, hanem az ország és az emberek, a jövő generációk létérdeke.
Mivel azonban a nemzeti konszenzus jelenleg minden téren hiányzik, nincs lehetőség hosszú távú tervek kialakítására és még kevésbé megvalósításukra. A Centrum szerepet kíván vállalni abban, hogy jogszabályba foglalt kompromisszum szülessen a legfontosabb alapkérdésekben:

1. állami vagyon kezelésének fokozottabb ellenőrzése,
2. független közszereplők konszenzusos kijelölése, 
3. határon túliakkal kapcsolatos stratégia,
4. fejlesztéspolitika,
5. egészségügyi és nyugdíjrendszer reformja,
6. önkormányzatiság és decentralizáció. Az alapelvek stabilitása magával hozza a szabályozás stabilitását (szemben a jelenlegi, követhetetlen jogszabályváltozásokkal), ami a befektetői bizalmat és a munkahelyek biztonságát is növeli. Enélkül pedig nehéz lesz helytállni az unión belüli versenyben.

Szakpolitikák

OKTATÁS ÉS MUNKAERŐPIAC. Magyarországon még mindig, jelentős számú a jól képzett oktató. Viszont a sokszor beharangozott reform elmaradt, és ami ma ezen a címen folyik, az csak egy kétségbeesett kísérlet. Többé-kevésbé rendeződni látszik a felsőoktatás helyzete, viszont változatlanul jellemző, hogy a képzés struktúrája nem igazodik a munkaerő-piaci igényekhez, egyes területeken óriási a túlképzés. A középszintű és általános iskolai oktatás korszerűsítése ugyanakkor meg sem kezdődött, vagyis a közelmúlt oktatáspolitikája – érthetetlen módon – fölülről, azaz fordítva nyúlt a rendszerhez. Ezt meg kell fordítani, és alulról kell építkezni.

A Centrum szerint sikerélmény-központú, integrált és gyakorlat-orientált oktatási koncepció kidolgozására és megvalósítására van szükség. Ennek keretében

• Az általános iskola alsó tagozatában a gyermekek - játékos szabadidő biztosítása mellett - szilárd alapokat szerezzenek meg: tanulnak meg írni, olvasni, számolni, környezetüket szeretni, és kezdjék meg egy idegen nyelv elsajátítását.
• Az általános iskola felső tagozatában a nevelés és oktatás középpontjában az önállóság, a kreativitás fejlesztése és az alapismeretek elsajátítása mellett az egészséges életmódra nevelésre, rendszeres mozgásra, sportra, a nyelvtanulásra tevődjön át a hangsúly.
• A középfokú szakképzésben találkozhatunk a legnagyobb elmaradással. Szerintünk a munkaerő-piaci elvárásokra épülő, gyakorlatorientált középfokú szakképzést kell megvalósítani a gazdaság szereplőinek aktív részvételével. Olyan középfokú szakképzettséggel rendelkező szakembereket kell képezni, akik rugalmasan alkalmazkodni tudnak a gazdasági kihívásokhoz, egy-egy új szakma elsajátításához. Kiemelt szerepet kell kapnia a nyelvtanulásnak és az önálló munkavégzésnek. Fejleszteni kell a felelősségtudatot, és nagy figyelmet kell fordítani a káros szenvedélyek megelőzésére. Az EU strukturális pénzeinek felhasználásával továbbá vidéki oktatási centrumokat kell létrehozni olyanokat, ahol a munkaerőpiac igényeit jobban kielégítő szakoktatás, szakmunkásképzés folyik. Ha ez elmaradottabb vagy jelentős munkanélküliséggel sújtott térségben történik, tandíjkedvezményt, utazási kedvezményt, kedvezményes kollégiumi ellátást kell biztosítani.
• A felsőfokú oktatásban sokkal nagyobb szerepet kell biztosítani az üzleti szférának a döntéshozatalban, a szakok meghatározásában, a gyakorlati képzések megszervezésében. Szüntessük meg a túlképzéseket! Külországi minták alapján az iskoláknak szerződéses viszonyt kellene létesíteniük minél több vállalattal, melyek garantálják az elhelyezkedés lehetőségét, az oktatási intézmény viszont adja a színvonalas munkaerőt.

AGRÁRIUM. Az rendszerváltó pártoknak 15 év kevés volt ahhoz, hogy kormányaik kidolgozzanak egy használható agrárkoncepciót. A kormányzati munkában alapelv a máról holnapra élés, a rövidtávú döntésekben való gondolkodás, a befektetésektől és a szerkezetváltástól való tartózkodás.

Bebetonozott szabályok. A földvédelmi szabályok, melyeket még 1994-ben alkottak meg, visszájukra fordulva, rossz hatással vannak a hazai földpiacra. Rendelkezéseik a gazdálkodni akarókkal szemben a spekulánsok érdekeit védik, gátolva ezzel egy egészségesebb, jobban művelhető, az erő és munkagép kapacitásokat jobban kihasználó birtoknagyság kialakulását. A Centrum szerint az indokolatlan korlátozás feloldása kedvező hatással lehetne a hazai valós földpiac kialakulására, megteremtve ezzel a termőföld alapú finanszírozás lehetőségét.

Átokként ül az ágazaton az információhiány. Az agrártermelők döntő többsége még ma sem látja, hogy számára milyen előnyöket jelent a közös Európa. Nehezen vagy sehogy nem jutnak el a termelőhöz a napi piaci információk.

Hátráltatja a kibontakozást a tőkehiány. A külföldi tőke – nagy részben és általában, ideológiai megfontolások, „a haza nem eladó” demagógiája nyomán – teljességgel kiszorult a mezőgazdasági átalakulás folyamatából.

Hiányzik egy olyan országos szintű integrátor, amelyik képes lenne a piacon lévő súlya révén az agrártermelőket információval, termelésszervezéssel, piaccal ellátni. Az egymással kooperáló termékpályás érdekképviseletek alkalmasak lennének erre a célra. Az eddigi kormányok „tűzoltó” intézkedései csak a bizonytalanságot fokozták, ezért az agrárszektor továbbra is nehézségekkel küzd. Csak a magyar gazdaléleknek, a szaktudásnak, az erőn felül végzett munkának és az ország kiváló természeti adottságainak köszönhető, hogy Magyarország (Kelet-Közép-Európában egyedül) 15 éven át megőrizte pozitív kereskedelmi mérlegét az EU-val. A gazdák viszont teljesítőképességük határához érkeztek. Ha nem lesznek alapvető változások az agrárpolitikában, és finanszírozási rendszerében, a szociális ellátórendszernek az agráriumból menekülő munkanélküliek tömegével kell számolnia. A mai elaprózott birtokrendszer nem alkalmas gazdaságos termelésre, de a termelés szerkezete sem igazodik a piac és a feldolgozóipar igényeihez. Ezen változtatni kell.

Szükség van a gazdákat összefogó, olyan gazda-holding rendszer kiépítésére, amely nem jár a földtulajdoni viszonyok átrendezésével, de feltételez egy kidolgozott, a versenyképességet megalapozó olyan birtokrendezési koncepciót, amely megfelelő anyagi és politikai támogatást kap. A holding szolgál és szolgáltat. Elvégzi a beszerzés, az értékesítés lebonyolítását. Leveszi a gazdák válláról az igazgatási, és pénzügyi adminisztrációt, a nélkülözhetetlen informatikai támogatás terhét, segít a piac igényeihez való alkalmazkodáshoz, hogy a gazdák a tudásukat, energiáikat a termelésre fordíthassák.

Termelési szerkezetváltás kell. A hagyományos agrártermelési ágazatok arányának piaci alapokon történő meghatározása A magyar agrárium nem rendezkedhet be monokultúrális tömegtermelésre. Nem versenyezhet a külpiacon a hatalmas termőterületű országokkal. Viszont képes olyan terméket előállítani, melynek a minősége páratlan, jó feltételekkel értékesíthető, és kiváló alapanyaga lehet a feldolgozóiparunknak. Ehhez ipari háttérre van szükség, amely feldolgozza az alapanyagot, egyben értékesítési biztonságot ad, munkahelyet teremt.

A Centrum vallja, hogy az agrárium reformja a gazdaság és a vidékfejlesztés létkérdése. A reformhoz hozzátartozik a vidéki oktatás és munkahelyteremtés megszervezése, a turizmus, a távközlési infrastruktúra fejlesztése is, amit minden eszközzel támogatni kell.

Ez hosszabb távú folyamat, melyet nem lehet kormányzati ciklusokra lebontani. Megvalósítását nem akadályozhatja az egy éves központi költségvetés szintjén gondolkodó kincstári szemlélet.

EGÉSZSÉGÜGY. Az egészségügyi ellátórendszer és infrastruktúra nagyjavításra szorul. Ez azonban a pénzbeli ráfordításon túl strukturális reformot is igényel. A rendszerváltás óta folyamatosan tapasztalható, hogy az egészségügy rendbetételére fordított pénzt az egészségügyi rendszer a jelenlegi formájában elnyeli – különösebb eredmények nélkül. A Centrum elkötelezett a magyar egészségügy reformja mellett, mert az minden ember közös érdeke. Ezen felül, a magyar egészségügyi oktatás rendkívül magas színvonala is indokolná, hogy e tudás hasznosításának területén is kiemelkedjünk az átlagból, ne csak kutatási területen.

Az egészségügyi reform egyik alapelveként olyan finanszírozási tervet kell kidolgozni, amely nem csak az államot, hanem az egészségügyben dolgozókat is érdekeltté teszi a reform keresztülvitelében. A Centrumnak meggyőződése, hogy a magántőke bevonásától való félelmeknek csak akkor van létjogosultsága, ha az állam a privatizáció során felelőtlen szerződéseket köt. Ezért nem a magántőkétől kell tartani, hanem az állam működését kell megfelelően ellenőrizni. Ebben a szakmai szervezeteknek jelentős szerepet kell kapnia.

A háziorvosi praxisok magánosítása komoly előrelépés volt a finanszírozási és elszámolási rendszer tisztázása irányában. A járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátás területén is egységesíteni kell a finanszírozás és az elszámolás elveit, valamint átláthatóvá kell tenni a pénzfelhasználást. A hatékonyság érdekében továbbá átfogó informatikai fejlesztésekre lesz szükség – a megfelelő adatkezelés jelentősen javíthatja az alrendszerek közötti kapcsolatot.

Nem elhanyagolható végül az infrastruktúra (épületek, berendezések) karbantartása, felújítása, fejlesztése. E téren nagyban építhetünk a 2007-től megnövekvő EU-pénzekre, amennyiben az állam rendelkezésre bocsátja a megfelelő saját forrást, és kiírja a megfelelő pályázatokat. A Centrum szerint a magyar egészségügy rendbehozatala stratégiai cél az ország számára, és ennek a Nemzeti Fejlesztési Tervben hangsúlyosan meg kell jelennie.

SPORT. Magyarország méretéhez képest „sportnagyhatalom”, aminek lehetőségeit ki kellene használnunk. Ennek ellenére mind az élsport, mind a tömegsport méltánytalanul alulfinanszírozott, a rá fordított kevés pénzből pedig nem kellően hatékony fejlesztések valósulnak meg. Legsikeresebb sportágaink nem kapnak kellő figyelmet. Ezért:

Gyermekeink egészséges fejlődése és tartalmas szabadidőtöltése, valamint az utánpótlás-nevelés érdekében a tömegsportot erősen élénkíteni kell, amelyben az iskolákra komoly szerep hárul.

• Javasoljuk, hogy az iskolák és a sportegyesületek között élénküljön a kapcsolat, hogy hidat teremthessünk az élsport és a tömegsport között. Ez javítaná a tehetségek felkutatását is.
• Az élsportban a sokhelyütt gyalázatos infrastrukturális feltételeken haladéktalanul javítani kell. Tarthatatlan, hogy élvonalbeli klubjaink némelyikében világítási problémák vannak a zuhanyzóban!
• Az élsport infrastrukturális fejlesztésének meg kell jelennie a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben is. Ez termelőberuházás, hiszen sportolóink nemzetközi sikerei és e sikerek médiaképessége középtávon megtérítheti a beruházások költségeit.
• Végül nemzetközi versenyekre alkalmas infrastruktúra fejlesztésére is szükség van, mert e versenyek megrendezése a külföldi tőke vonzása és új munkahelyek keletkezése mellett Magyarország mint sikeres ország reklámját is jól szolgálja. · Támogatjuk a labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia magyarországi megrendezését, amennyiben az nem csak Budapestre koncentrálódik, hanem a vidéki fejlesztések a főváros térségén kívül is biztosítanak munkahelyeket és felzárkózási lehetőséget.

A VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNY SZÜKSÉGES MÓDOSÍTÁSA. Át kell formálni a választási rendszert, ne a hajdani járásokat leképező egyéni választási körzetekkel operáljunk új, a csökkentett képviselőházi létszámhoz igazodó regionálisan kialakított rendszerre van itt is szükség. Át kell gondolni továbbá, hogy indokolt-e ugyanabban az évben tartani a parlamenti és a helyhatósági választásokat.

Meg kell szüntetni a kopogtatócédulákat! Az ajánlószelvények egyre nagyobb számban válnak árucikké, és ez által egyre kevésbé hitelesen jelzik vissza a jelöltek mögött álló minimális támogatást. Ezen felül a nagy pártok javarészt sokszorosát gyűjtik be a számukra szükséges cédulának, amivel a kis pártoknak már az indulási esélyeit is jelentősen rontják. Ezzel szemben a cél egy visszaélésre alkalmat nem adó jelölési eljárás volna, amely nem gátolja, hanem segíti a többpárti demokráciát, és nem jár a választók otthonukban történő zaklatásával. Álláspontunk szerint köteles indulni a választásokon az a párt, amelyik a szóban forgó választást megelőző ciklusban állami támogatásban részesül, illetve indulhat az a párt, amelyik meghatározott számú választópolgár támogató aláírását összegyűjtötte.

Biztosítani kell a képviseletet minél több választónak! A Centrum szerint – és nem egy felmérés alapján a választók többsége szerint is – a választási rendszernek minél több választópolgár politikai akaratát kifejezni képes rendszerként kell működnie. A kétpártosodás és a választási rendszer sajátosságai miatt azonban már 1998-ban is több mint 400 000, de 2002-ben már több mint 600 000 választópolgár szavazata „veszett el”. Ez 2002-ben már a választásokon részt vevők több mint 10%-át tette ki. A Centrum ezt káros folyamatnak tartja, mert így egyre kevesebb választónak lesz parlamenti képviselete. Nem értünk egyet a parlamenti küszöb radikális csökkentésével, de azt sürgetjük, hogy a parlamenti pártokkal és a 2002-es választásokon országos listát állított pártokkal közösen ki kell alakítani egy reformtervet, amely azt szolgálja, hogy minél több választó akarata megjelenjen a parlament összetételében, és ne a nagy pártok kapják meg – érdemtelenül – a parlamentből kiszoruló kis pártokra leadott szavazatokat. A választópolgárnak az az érdeke, hogy szavazata azé a párté legyen, amelyre leadta.

Olcsóbb és hatékonyabb közigazgatást akarunk! Ehhez két dologra lenne szükség: Egyrészről törvényi, ha kell, 2/3-os szinten rögzíteni a minisztériumok számát. 7–8 ilyen szervezet bőven elég (ma 17 miniszterünk van a tárca nélkülieket is beleértve), továbbá felére kell csökkenteni az országos hatáskörű központi hivatalok számát. A kormányzati struktúrát minden választások után az ügyeletes kormány átszabja, Ez idő- hatáskörzavarral jár, a választások után egy évig a kormányzat béna, a választások előtt egy fél évvel pedig ugyanúgy béna (ez megengedhetetlen luxus. Másrészről végre kell hajtani egy következetes deregulációt (joganyag-csökkentést), melyet eddig minden kormány megígért de nem hajtott végre (kivéve a Németh-kormány-féle gazdasági és közigazgatási deregulációt). Különös gondot kell fordítani a jogalkotás során az új jogszabályok hatásmechanizmusának előzetes költség-haszon elemzésére, ami vonatkozzon arra is hogy egy-egy módosító indítvány mennyiben változtat a számításokon.

Közigazgatási reform – A CENTRUM az önkormányzatok oldalán

A térségek közötti különbségek csökkentésének alapvető eszköze lenne, hogy decentralizáljuk a regionális fejlesztési forrásokat, és megfelelő intézményrendszer kiépítése esetén a bevételeket is.

Ehhez közigazgatási reform kell. Olyan – részben korporalista – modellt támogatunk, amely a régiók élére választott tisztségviselőket helyez, közigazgatásilag megszünteti a mára teljesen kiüresedett megyerendszert, és a regionális önkormányzatok testületében a kormány képviselői kisebb arányt képviselnek, mint a szakmai szervezetek és a helyi politikai erők delegáltjai. A régiók feladatkörének tisztázásával egyidejűleg felül kell vizsgálni a települési önkormányzatok feladat-ellátási kötelezettségeit és finanszírozását is. Ma a települési önkormányzatokat tömeges eladósodás jellemzi, mert feladataik mellé sem döntési kompetenciát, sem megfelelő mennyiségű anyagi forrást nem kapnak. A régiók esetében meg kell teremteni, a települési önkormányzatoknál pedig növelni kell az önálló gazdálkodás mozgásterét, mert a központi költségvetéstől való közvetlen függés láthatóan rontja helyzetüket.

A Centrum tehát egy olyan, háromszintű közigazgatási rendszer mellett teszi le a voksot, amely településekből, régiókból és országos szintből áll, és amelyet a települések önkéntes kistérségi társulásai funkcionálisan kiegészítenek.